2014 - Új célok, boldog kötelezettségek

2014 nagy fordulatot jelentett nem csak az életemben, hanem a bringázás terén is. 

1 év teljes leállás után nagy örömömre egy apró, gyönyörű kis vasgyúró bringással bővült a család. Megszületett Donika. 

3 hónap pihenés és át nem aludt éjszakák, a minden napi 24 órás szolgálat után itt az ideje elkezdeni ismét mozogni. Kaptam egy kisebb kimenőt. 

HHH-n van egy pár klassz kis kör, ami pont megfelel egy újrakezdő bringás számára.

Kellemes, kissé szeles, zivatar felhős időben indultunk útnak. Szerencsére végig kitartott az igazi kiránduló idő. 

Laborc utcán fel, még forognak a lábak, 

majd Virágos-nyeregbe tovább

Glückner út, Fenyő-gyöngye, majd vissza HHH oldalában tekeregtünk pár "lábizomfelélesztő"  emelkedőt beiktatva.

Kellemes volt az első hegyi tekergés, 2 órát keringtünk fel-le. Motiváció a továbbiakhoz: a korábbi idők megdöntése. :-D

Monti

10. Jubileumi Szilvásvárad Maraton 2011. május 29.

Kora reggel indultunk a versenyre, s nem sokkal 8 után meg is érkeztünk. A helyszínen már gyülekezett a tömeg.

Zsóka jóvoltából nem kellett sorban állnunk a nevezési csomagért, mert már előre felvette nekünk a rajtszámmal együtt. Nagy köszönet érte!:-)

Mindenki készülődött, gyors öltözés, pumpálás, aztán rajtra készen még elmentünk a fáradt lábainkat megmozgatni.

9 óra 40 felé már hatalmas tömeg állt a rajt területen, ezért elbúcsúztam Tomitól, ő előre állt, mint esélyes és többszörös dobogós, én pedig beálltam a hosszú sor közepére.

10 óra rajt, hiányzott a Fire, rollerezés, majd a kanyartól végre belecsaphattunk a tempóba.

Próbáltam jobbról, balról előzni az embereket, hogy előrébb jussak a hegy előtt. Közben jött a "szoftveres team" és nagyon megörültünk egymásnak, csengettem picit és ők haladtak tovább. Jól éreztem magam felfelé, nyomtam, ahogy tudtam, átszellemülten..néha csengettem, hogy engedjenek el. Erre észre veszem, hogy ismét látom a fiúkat előttem, gondoltam megyek utánuk, a "Boss" meg is várt és biztatott, így hamarabb felértünk a kilátóhoz, mint gondoltam. A lankásabb részeken próbáltam erőltetni, de elnehezültek a lábaim. Majd pörgősebben próbálkoztam tekerni, hátha hamarabb túl vagyok rajta. Jött a várva várt balos a meredek erdei úttal...na azt nagyon szeretem! Belendültem az alján és csengettem az előttem toló embereknek, s ők csak néztek, hogy mit csengetek itt felfelé...:-) Mókás volt!

A meredekebb kaptatós rész előtt sajnos beszorultam a gyalogosok közé, így kénytelen voltam leszállni és kikerülni őket balról, majd újra visszaszálltam. Utána kezdtem csak jól érezni magam, amikor jött még pár lelkesen tekerő srác, akik hívtak, hogy "gyere velünk", mondtam "megyek" és tekertünk egymás után felfelé, míg a tolók baktattak mellettünk. Innen már mentek előttem és vágták az utat, így nem volt gond a betonig fel, majd gyors váltás és jöhetett a megérdemelt száguldás lefelé...csak úgy dolgozott a teleszkóp, nagy tányér kónuszon mentem, míg bírtam.

A mezős részre érve gondoltam kellene egy kis energia, de nem akartam megállni a frissítő pontnál, így a betonon frissítettem magam, s közben haladtam felfelé.

Jött a kedvenc részem a fennsíkon, ...huh!... csak úgy lehetett száguldozni! 2 lányt is megelőztem, s mentem tovább ahogy bírtam.

Még volt pár felfelé és lankás rész, amiket nagyon élveztem, hogy nem érdekelt sem a szikla, sem a gallyak, mindenen átgázoltam.

Jött egy kis csúszós erdős rész, az olyan érzés volt, mintha szappanos volna minden, de ment valahogy. Következett egy rét és utána egy kis köves hupli és meredekebb köves, sziklásabb lefelé. Jó tempóban értem erre a részre, amikor előttem 2-2 fiú haladt a nyomban és egyre lassult, mert az elsők nem mertek menni. Sajnos sem középen, sem oldalról nem lehetett itt előzni, így csak kiabálni tudtam, mert egy nagyon klassz kis lendületes lejtő volt tulajdonképpen. "Ne fékezz! Le tudsz menni! Ügyes vagy! Ne állj meg!"...Aztán csak azt érzem, hogy csúszok és a bukómmal, térdemmel kitámasztva csattanok a köveken és csúszok tovább lefelé...Snitt...Még annyi lélekjelenlét volt bennem, hogy kivonszoltam esés után a bringát mellém, s ...hatásszünet.... érzem a fájdalmat, amitől hirtelen meg sem tudtam szólalni, csak egy folyamatos ordítás jött ki belőlem...ááááÁÁÁÁááááá...ültem az út mellett a fűben, fogtam a térdem a két kezemben és csak ordítottam. Több bringás megkérdezte, hogy hívják-e a mentőket, de nem bírtam válaszolni. Megnéztem a kiszakadt térdtyűmet, mi van alatta. Még 2 térd lüktetett vissza rám.:-(

Aztán volt egy srác, aki megállt a lejtő aljában és kiabálta, hogy hívja-e a mentőket, azt hiszem többször megkérdezte, de csak sokadjára mondtam neki, hogy "mindjárt visszaülök, mindjárt!" Aztán elment. Felálltam, majd megnéztem mozog-e, egyben van-e, nem tört-e el semmi, s visszaszálltam, gurultam lefelé. Menet közben rossz volt még egy darabig, míg bejáratódott ismét a lábam, aztán jött a sáros erdei szakasz, ahol balra vízmosás jobbra csúszós szakasz következett.

Itt le kellett szállnom, mert előttem is estek, már nem akartam még egyet...Majd pár pillanat múlva rám esett egy lány jobbról, rádöntött egy sziklára a bringával együtt..."de jó" mondom, "ezt nem hiszem el." Valahogy lesántítottam a tekerhető részig és visszaültem, még jött pár csúszósabb rész, ami nem esett jól, de lassabban lementem, így sok lány és Wooky is megelőzött.

Már nagyon vártam a sínen való átkelést, utána még jött az adrenalin és rákapcsoltam egy kicsit, a célban jobbról lesprinteltem a két Virágot, akik gyanútlanul gurulgattak be a célba..:-) Bocs lányok, bocs Era!

Tomi már ott várt , jól esett a nyakába borulnom.:-)

Fantasztikusan éreztem magam!:-)

Remélem hamarosan meggyógyul a lábam és ismét nyeregbe pattanhatok.

Top Six 2. Schladming

Szombat reggel napsütésre ébredtem Schladming gyönyörű kis városkájában, ami szokatlan volt, mert itthon már hetek óta minden nap esett az eső.
Végre itt a nyár!
Bőséges reggeli után már azon gondolkodtam, melyik nadrágomat fogom felvenni, mert a múltkori thermos történetet el akartam kerülni.:-)

Jó lesz a nyári háromnegyedes, aláöltözet és mez, minden bepakolva és indulás. Legurultunk a rajthoz, ahol már 5 blokk került kialakításra a kategóriák számára. Jóval nagyobb volt a létszám, mivel az AlpenTour a Top Six második fordulójával együtt került megrendezésre.

Táv: 21,5 km

Szint: 550 m

Tomitól elbúcsúzva beálltam az 5. blokkba.
15 perccel 10 után indult a small kategória.

Terepjáróval vezettek fel minket 3 km-en keresztül, minden autóst lesípolt a horvát UCI bíró, s szabad volt az út.:-)
Amikor elfogyott a beton út, akkor intett egyet balra, síp, éles rajt. Egy mező szélén, rézsűn kezdtük el a terep részt hódítani, ahol egy szűk ösvény vezetett tovább.

Aztán jöttek a hirtelen fel és le, kis singletrail részek, nagyon élvezetes volt.:-)
Következett aszfalt, majd ismét bent voltunk az erdőben.

Sajnos 3 hete beteg vagyok, gyógyszert nem írt fel az orvos, s hőemelkedéssel dolgoztam. Elmaradtak az edzéseim, ezért nem vártam magamtól csodát. Amikor próbáltam nyomni, akkor jött a homlokomban a fejfájás, lüktetés és az orr dugulás.

Terhelés nem ment, lassultam, lemaradtam és kezdtem elkedvetlenedni. De annak ellenére mennyire rosszul éreztem magam, nem akartam feladni, mert nem azért jöttem és csodálatos a táj, jó a pálya.
Így maradt a túra tempó, s a gyakorlás. Felfeléken mindenhol felmentem, volt patak átkelés és sodrós schlotteres, fenyvesben egy szűk gyalogút sok gyökérrel és omlós talajjal.
Majd jött egy hosszú felfelé kacskaringózó dózer út és nagyon durva lefelé, amit azért még nem nekem találtak ki, szaladtam, hogy ne akadályozzak másokat. Még gyalog is durva volt.
Beért a médium kategória eleje, s őket néztem, hogy csinálják, s drukkoltam nekik a meredek részen, majd csorogtam utánuk lefelé a tehén legelő szélén, ahol kicsit sáros volt még, de szerencsére nem az a ragacs fajta. Simán tekerhetőnek bizonyult.
Itt találtam egy Audi kulcsot a pályán, amit gondoltam elviszek a célba, hátha örül neki még valaki.:-)

Betonon lecsorogtam és tereltek, erre-arra alagúton, hidakon, átkelőkön át, majd egy schotteres biciklis út következett, itt még megnyomtam a végét. Visszaértünk Schladming városába, ahol cikáztunk egy kicsit és egy-két rövid, combos emelkedőn is átlendültünk, s végül az UCI bíró beterelt a kordonok közé.
Huh, itt vagyok a célban, kiabáltak, gratuláltak, s ismét hallottam a bemondótól a "Bringá-bándá" kiejtését.:-)))
Tapsoltak, majd levágta a segítő lány a chip-emet. Köhögtem még egy kicsit, majd egy férfi beszélgetni kezdett velem. Kérdezte, milyen volt, érdeklődött.
5. helyen értem célba.
Tomi megérkezett, sajnos neki sem volt eseménytelen a verseny az első emelkedőn letörött váltó miatt közép tányéron ment végig.:-(
Finom tészta party várt minket a verseny után.:-)

Tapasztalatok:

• Gyönyörű volt a táj, élmény itt versenyezni! A Dachstein ormai őrködnek a vidék felett.:-)
• Átlag sebességem a betegség miatt 12 km/óra, de ez nem tarthat örökké!:-)
• Felfelé semmilyen leszállás nem volt, csak egyetlen technikás szakasz volt az erdei ösvényen, amire nem volt megfelelő a külsőm.
• Ami furcsa volt, hogy nem volt 1 frissítő pont sem a rövid távon. Igaz mindent megkaptunk a startcsomagban: kulacs, High5 zselé, sport tusfürdő, izom lazító gél, óvszer (!), póló, pasta party jegy, térkép, katalógusok szintrajzokkal, leírásokkal...más nem is hiányzott.:-)
  

Szintén mindenkinek ajánlom, csúcs szuper környezetben, itt igazán el lehet lazulni és rengeteg élmény szerezhető! Ez a bringás Paradicsom, rengeteg választható útvonallal.:-)
Sok mosolygós bringással találkoztunk, szebbnél szebb bringákkal.
Egyszer próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!:-D

Üdv!

Monti

Top Six 1. Mühldorf

Teljesen beigazolódni látszott a www.wetter.at által előrejelzett 7 fokos, esős, felhős, borult időjárás.

Reggel 7 fok volt, látszott, hogy este esett az eső, tehát lelkileg felkészültem a sárra is.

Fenséges reggeli után összekészültünk, s legurultunk a rajt helyszínére, Trandorfba, ahol már nagyban melegítettek a versenyzők. Sajnos az A-extrem táv rajtját lekéstük, de aztán következett a B-medium, Tomi, Csaba, Bálint mezőnye. Integetés, elrajtoltak.

Az én távom a C táv - 22km, 900 m szint.

Becsorogtam a rajthoz, s második sorból rajtoltam amolyan izgulós, kezdő bringás pulzussal.:-)

Elindultunk...rajt után közvetlenül egy kisgyerek belém akadt a fékkaromnál, s kiabáltam neki, hogy "hello!".:-) Nem történt semmi, lefelé rajtolunk, híd, éles kanyar a nagy köves úton, majd schotteres következik.

Beton, schotter, beton...felmászunk a hegy oldalába, majd a következő faluban ereszkedni kezdünk. Juniorok elől, majd azt veszem észre, hogy kisüt a nap!!!

Beborítunk balra egy vizes, csúszós, füves lefelé következett, prímán megy. Aztán áttérünk köves talajra, húzom a féket, mert előttem mennek, csak csúszok, de nem lassulok.

Ekkor kristályosodott bennem, hogy ezt a külsőt nem szoktam meg, még egyszer sem mentem vele. Most már nincs mit tenni.:-/

Megyünk tovább, jönnek a hirtelen lefelék és éles kanyarok után a meredek felfelék.

Lefele leszállok, mert előttem valaki megállt, de aztán visszakászálódom és hajrá. A fotós kattingat a kanyarban.:-)

Kezdem érezni, hogy nagyon süt a nap...átérünk Elsarn faluba, a kisfiútól a frissítőt elveszem, megiszom a vizet, kezdek megfőni.

Ajjaj, ezt jól elszúrtam. :-(

Termo zokni, termo térdtyű, termo háromnegyedes nadrág, aláöltözet, mez, termo pulcsi, kabát, termo sapka...kezdem mászni a Bergsprint részt, ahol mérik az időt.

Semmi technika, szép kis meredek erdei út, de a melegtől kivagyok, le kell vetkőznöm, nem bírom tovább!:-(

A nézők nagyon rendesek folyamatosan biztatnak, a pulzusom 183, vetkőznöm kell.:-(

Az egyik férfi odajön és mondom, hogy rosszul öltöztem fel és megsülök, erre mondja, hogy vegyek le pár dolgot és a célban találkozunk, odaadja a leadott ruhadarabjaimat. Gyorsan döntök. Ok!

Minden nagyobb termo cuccot leveszek, peregnek a percek, s 3 lány előttem van. Megpróbálok erőt venni magamon és nem adom fel. Megköszönöm és megyek tovább.

Kis lejtő jön, gondoltam pihenek, pörgetek kicsit, de hirtelen egy jobbos és hú, de meredek ez az út.:-)

Már nem látom az ellenfeleimet, csak az idő és önmagam ellen tekerek, de elhatározom, hogy kitartás, ekkor hátulról kiabál Bogi, hogy hajrá Ildikó, aminek nagyon megörülök és próbálom összeszedni magam.:-)

Eközben visszaelőzöm a 3. lányt, mert defektet kapott, de segítenek neki az egyik kanyarban. Izgalmas a helyzet! 3. vagyok.

Gyönyörű tájakon megyek, mászok szerpentinen, gurulok erdős részen, frissítek betonon, majd újra mászok. Aztán felérek egy hegyre, jön a felvezető motoros, vezeti a hosszabb távosokat.

Én csak tekerek, próbálgatom magam. Jönnek durva erdei köves, sziklás lefelék, csúcs a bringa, engedem, élvezem a technikás részeket. Nagyon éles kanyarok vannak, így a schotteres részeken óvatosabb vagyok a szerencsétlen külsőválasztás miatt.

Fura, mert vannak 3 nyilas lefelék, amik egyáltalán nem jelentenek kihívást, csak akkor torpanok meg, amikor meglátom a Wasser - Víz jelzőtáblát.

Mivel előző héten és nap is esett az eső, gondoltam nem kicsi a patak! Nekem mélynek tűnt, volt vagy 20-30 cm mély, így nem vállalom be, megyek a kis hídon és száraz maradok.:-)

Kis beton jön, majd egy újabb hirtelen balos kanyar után egy single track sáros, vizes, füves kivitelben. Pakolnám a kistányért, jó lesz az nekem.:-) Nem vált le középről, megtépem, megelőz a 4. lány. Megint 4. vagyok.:-/

Megyek szépen, az A távosok kerülgetnek, az egyik Vater beszól: "Bravo!" . Nagyon rendes a bácsi.:-)

Huh, mondom nyomom neki, ragacs az út, aztán le kell szállnom, mert egy nagyon meredek köves pár méter jön, ami a betonra visz, de kipörög a kerék. Felfutok, 180 fokos visszafordító, majd frissítő pont, jaj, de jó! Wasser!!!:-)

Ledöntöm a vizet, mert nagyon szomjas vagyok, s az isotól nem enyhült a szomjam.

Beton kanyar után be az erdőbe, jön a fenyves, keresztben nagy gyökeres, így rázkódom még teleszkóppal is. Nagyon élvezem. :-)

Köves, gyökeres lefelén jönnek hátulról a versenyző fiúk, engedem el őket, amikor eljött az első B távos. Gondoltam magamban, mindjárt jön Tomi is, figyelek, hogy el tudjam engedni.

Jött is egy vonattal, zakatoltak lefelé és kiabált nekem: "Ügyes vagy! Hajrá!":-)

Ez a nagy adag boldogság hormon jól esett, gurulok tovább, koncentrálok, nehogy elessek a 2 nyilas, 3 nyilas lefeléken.

Aztán jönnek még saras mező széli mászások és single track utacskák, eszek zselét, ad egy kis kraftot, de sajnos a 3. lány elmegy.:-(

Aztán egy 3 nyilas lefelén utolér Hédi barátnője, Lisi, lelassít, s néz ki vagyok.:-) Mondom "hello", én nem vagyok ellenfél.:-)))

Jót mosolygok, megint jön egy éles jobbos és mászás..de jó.:-)

Aztán még látom a 3. lányt egy hosszú, köves, kacskaringós felfelén, ahol ismét besüt a napocska, én meg lekókadok.:-(

Mászunk még kacskaringós erdei utakat, egyre feljebb és feljebb. Szép a kilátás!

Furcsállom, hogy a kilométer órám már 21 km-t mutat, de még 800 m-en vagyunk...hogy fogunk lemenni 400 m-re?:-D

Aztán jöttek a 3 nyilas lefelék, sziklákkal, porhanyós földdel, csúszott rendesen.

Volt, hogy nem kockáztattam inkább, majd más külsővel bevállalom.

Beton, nagytányér és lefelé. Még egy utolsó be balra a csúszós fűre, oké megyek, aztán 3 nyilas lefelé, huh, "big" letörés, csúszok, jönnek hátulról félreállok.

Beton felfelé élesen jobbra, majd balos, hegyi befutó felfelé.

Bent vagyok a célban!!!:-D

Tomit látom, gurulok hozzá, sikerült!:-D

Nagyon boldog vagyok!

Azt sem veszem észre, hogy a bácsi utánam szalad, hogy levágja a chip-et!:-)))

Szint időn belül beértem a megállás ellenére, s így lettem 4. helyezett.:-)

Tapasztalatok:

• Fontos a megfelelő ruházat megválasztása! Megtanultam.:-(
• Nehéz pálya volt, hirtelen lejtőkkel, emelkedőkkel, amilyet itthon nem találni, ráadásul nagy mélységek, magasságok, szintek vannak. Itt lehet fejlődni!
• Sajnos nem sikerült 12-es átlagot menni, csak 10-eset, de ez most így alakult. Kezdő vagyok.:-)
• Bevállaltam sok lefelét, amit eddig nem mertem volna, s nagyon élveztem!:-)
• Egyszer sem estem!:-)
• Ahol leszálltam, ott nem kellett volna. Tapasztalatlan vagyok. Majd megtanulom ezt is.:-)
• A legjobb edzés a versenyzés!:-) Valóban, verseny helyzetben minden máshogy reagál a szervezetemben. Ezzel egy edzés sem ér fel!

Nagyon sok élménnyel gazdagodtam, mindenkinek ajánlom! Kezdőként, sok lehetőség van a tanulásra, erősödésre! Gyönyörű a táj, tényleg kihívás a pálya! A nevezési csomagban rengeteg ajándékot kaptunk, a kaja jegyért hatalmas mennyiségű étel járt.

A szervezés, ellátás 10-ből 10-es volt!

Remélem sokan kedvet kaptok az induláshoz, s jövőre ugyanitt találkozunk!:-)

Üdv!:-D

Monti