Top Six 2. Schladming

Szombat reggel napsütésre ébredtem Schladming gyönyörű kis városkájában, ami szokatlan volt, mert itthon már hetek óta minden nap esett az eső.
Végre itt a nyár!
Bőséges reggeli után már azon gondolkodtam, melyik nadrágomat fogom felvenni, mert a múltkori thermos történetet el akartam kerülni.:-)

Jó lesz a nyári háromnegyedes, aláöltözet és mez, minden bepakolva és indulás. Legurultunk a rajthoz, ahol már 5 blokk került kialakításra a kategóriák számára. Jóval nagyobb volt a létszám, mivel az AlpenTour a Top Six második fordulójával együtt került megrendezésre.

Táv: 21,5 km

Szint: 550 m

Tomitól elbúcsúzva beálltam az 5. blokkba.
15 perccel 10 után indult a small kategória.

Terepjáróval vezettek fel minket 3 km-en keresztül, minden autóst lesípolt a horvát UCI bíró, s szabad volt az út.:-)
Amikor elfogyott a beton út, akkor intett egyet balra, síp, éles rajt. Egy mező szélén, rézsűn kezdtük el a terep részt hódítani, ahol egy szűk ösvény vezetett tovább.

Aztán jöttek a hirtelen fel és le, kis singletrail részek, nagyon élvezetes volt.:-)
Következett aszfalt, majd ismét bent voltunk az erdőben.

Sajnos 3 hete beteg vagyok, gyógyszert nem írt fel az orvos, s hőemelkedéssel dolgoztam. Elmaradtak az edzéseim, ezért nem vártam magamtól csodát. Amikor próbáltam nyomni, akkor jött a homlokomban a fejfájás, lüktetés és az orr dugulás.

Terhelés nem ment, lassultam, lemaradtam és kezdtem elkedvetlenedni. De annak ellenére mennyire rosszul éreztem magam, nem akartam feladni, mert nem azért jöttem és csodálatos a táj, jó a pálya.
Így maradt a túra tempó, s a gyakorlás. Felfeléken mindenhol felmentem, volt patak átkelés és sodrós schlotteres, fenyvesben egy szűk gyalogút sok gyökérrel és omlós talajjal.
Majd jött egy hosszú felfelé kacskaringózó dózer út és nagyon durva lefelé, amit azért még nem nekem találtak ki, szaladtam, hogy ne akadályozzak másokat. Még gyalog is durva volt.
Beért a médium kategória eleje, s őket néztem, hogy csinálják, s drukkoltam nekik a meredek részen, majd csorogtam utánuk lefelé a tehén legelő szélén, ahol kicsit sáros volt még, de szerencsére nem az a ragacs fajta. Simán tekerhetőnek bizonyult.
Itt találtam egy Audi kulcsot a pályán, amit gondoltam elviszek a célba, hátha örül neki még valaki.:-)

Betonon lecsorogtam és tereltek, erre-arra alagúton, hidakon, átkelőkön át, majd egy schotteres biciklis út következett, itt még megnyomtam a végét. Visszaértünk Schladming városába, ahol cikáztunk egy kicsit és egy-két rövid, combos emelkedőn is átlendültünk, s végül az UCI bíró beterelt a kordonok közé.
Huh, itt vagyok a célban, kiabáltak, gratuláltak, s ismét hallottam a bemondótól a "Bringá-bándá" kiejtését.:-)))
Tapsoltak, majd levágta a segítő lány a chip-emet. Köhögtem még egy kicsit, majd egy férfi beszélgetni kezdett velem. Kérdezte, milyen volt, érdeklődött.
5. helyen értem célba.
Tomi megérkezett, sajnos neki sem volt eseménytelen a verseny az első emelkedőn letörött váltó miatt közép tányéron ment végig.:-(
Finom tészta party várt minket a verseny után.:-)

Tapasztalatok:

• Gyönyörű volt a táj, élmény itt versenyezni! A Dachstein ormai őrködnek a vidék felett.:-)
• Átlag sebességem a betegség miatt 12 km/óra, de ez nem tarthat örökké!:-)
• Felfelé semmilyen leszállás nem volt, csak egyetlen technikás szakasz volt az erdei ösvényen, amire nem volt megfelelő a külsőm.
• Ami furcsa volt, hogy nem volt 1 frissítő pont sem a rövid távon. Igaz mindent megkaptunk a startcsomagban: kulacs, High5 zselé, sport tusfürdő, izom lazító gél, óvszer (!), póló, pasta party jegy, térkép, katalógusok szintrajzokkal, leírásokkal...más nem is hiányzott.:-)
  

Szintén mindenkinek ajánlom, csúcs szuper környezetben, itt igazán el lehet lazulni és rengeteg élmény szerezhető! Ez a bringás Paradicsom, rengeteg választható útvonallal.:-)
Sok mosolygós bringással találkoztunk, szebbnél szebb bringákkal.
Egyszer próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!:-D

Üdv!

Monti

Top Six 1. Mühldorf

Teljesen beigazolódni látszott a www.wetter.at által előrejelzett 7 fokos, esős, felhős, borult időjárás.

Reggel 7 fok volt, látszott, hogy este esett az eső, tehát lelkileg felkészültem a sárra is.

Fenséges reggeli után összekészültünk, s legurultunk a rajt helyszínére, Trandorfba, ahol már nagyban melegítettek a versenyzők. Sajnos az A-extrem táv rajtját lekéstük, de aztán következett a B-medium, Tomi, Csaba, Bálint mezőnye. Integetés, elrajtoltak.

Az én távom a C táv - 22km, 900 m szint.

Becsorogtam a rajthoz, s második sorból rajtoltam amolyan izgulós, kezdő bringás pulzussal.:-)

Elindultunk...rajt után közvetlenül egy kisgyerek belém akadt a fékkaromnál, s kiabáltam neki, hogy "hello!".:-) Nem történt semmi, lefelé rajtolunk, híd, éles kanyar a nagy köves úton, majd schotteres következik.

Beton, schotter, beton...felmászunk a hegy oldalába, majd a következő faluban ereszkedni kezdünk. Juniorok elől, majd azt veszem észre, hogy kisüt a nap!!!

Beborítunk balra egy vizes, csúszós, füves lefelé következett, prímán megy. Aztán áttérünk köves talajra, húzom a féket, mert előttem mennek, csak csúszok, de nem lassulok.

Ekkor kristályosodott bennem, hogy ezt a külsőt nem szoktam meg, még egyszer sem mentem vele. Most már nincs mit tenni.:-/

Megyünk tovább, jönnek a hirtelen lefelék és éles kanyarok után a meredek felfelék.

Lefele leszállok, mert előttem valaki megállt, de aztán visszakászálódom és hajrá. A fotós kattingat a kanyarban.:-)

Kezdem érezni, hogy nagyon süt a nap...átérünk Elsarn faluba, a kisfiútól a frissítőt elveszem, megiszom a vizet, kezdek megfőni.

Ajjaj, ezt jól elszúrtam. :-(

Termo zokni, termo térdtyű, termo háromnegyedes nadrág, aláöltözet, mez, termo pulcsi, kabát, termo sapka...kezdem mászni a Bergsprint részt, ahol mérik az időt.

Semmi technika, szép kis meredek erdei út, de a melegtől kivagyok, le kell vetkőznöm, nem bírom tovább!:-(

A nézők nagyon rendesek folyamatosan biztatnak, a pulzusom 183, vetkőznöm kell.:-(

Az egyik férfi odajön és mondom, hogy rosszul öltöztem fel és megsülök, erre mondja, hogy vegyek le pár dolgot és a célban találkozunk, odaadja a leadott ruhadarabjaimat. Gyorsan döntök. Ok!

Minden nagyobb termo cuccot leveszek, peregnek a percek, s 3 lány előttem van. Megpróbálok erőt venni magamon és nem adom fel. Megköszönöm és megyek tovább.

Kis lejtő jön, gondoltam pihenek, pörgetek kicsit, de hirtelen egy jobbos és hú, de meredek ez az út.:-)

Már nem látom az ellenfeleimet, csak az idő és önmagam ellen tekerek, de elhatározom, hogy kitartás, ekkor hátulról kiabál Bogi, hogy hajrá Ildikó, aminek nagyon megörülök és próbálom összeszedni magam.:-)

Eközben visszaelőzöm a 3. lányt, mert defektet kapott, de segítenek neki az egyik kanyarban. Izgalmas a helyzet! 3. vagyok.

Gyönyörű tájakon megyek, mászok szerpentinen, gurulok erdős részen, frissítek betonon, majd újra mászok. Aztán felérek egy hegyre, jön a felvezető motoros, vezeti a hosszabb távosokat.

Én csak tekerek, próbálgatom magam. Jönnek durva erdei köves, sziklás lefelék, csúcs a bringa, engedem, élvezem a technikás részeket. Nagyon éles kanyarok vannak, így a schotteres részeken óvatosabb vagyok a szerencsétlen külsőválasztás miatt.

Fura, mert vannak 3 nyilas lefelék, amik egyáltalán nem jelentenek kihívást, csak akkor torpanok meg, amikor meglátom a Wasser - Víz jelzőtáblát.

Mivel előző héten és nap is esett az eső, gondoltam nem kicsi a patak! Nekem mélynek tűnt, volt vagy 20-30 cm mély, így nem vállalom be, megyek a kis hídon és száraz maradok.:-)

Kis beton jön, majd egy újabb hirtelen balos kanyar után egy single track sáros, vizes, füves kivitelben. Pakolnám a kistányért, jó lesz az nekem.:-) Nem vált le középről, megtépem, megelőz a 4. lány. Megint 4. vagyok.:-/

Megyek szépen, az A távosok kerülgetnek, az egyik Vater beszól: "Bravo!" . Nagyon rendes a bácsi.:-)

Huh, mondom nyomom neki, ragacs az út, aztán le kell szállnom, mert egy nagyon meredek köves pár méter jön, ami a betonra visz, de kipörög a kerék. Felfutok, 180 fokos visszafordító, majd frissítő pont, jaj, de jó! Wasser!!!:-)

Ledöntöm a vizet, mert nagyon szomjas vagyok, s az isotól nem enyhült a szomjam.

Beton kanyar után be az erdőbe, jön a fenyves, keresztben nagy gyökeres, így rázkódom még teleszkóppal is. Nagyon élvezem. :-)

Köves, gyökeres lefelén jönnek hátulról a versenyző fiúk, engedem el őket, amikor eljött az első B távos. Gondoltam magamban, mindjárt jön Tomi is, figyelek, hogy el tudjam engedni.

Jött is egy vonattal, zakatoltak lefelé és kiabált nekem: "Ügyes vagy! Hajrá!":-)

Ez a nagy adag boldogság hormon jól esett, gurulok tovább, koncentrálok, nehogy elessek a 2 nyilas, 3 nyilas lefeléken.

Aztán jönnek még saras mező széli mászások és single track utacskák, eszek zselét, ad egy kis kraftot, de sajnos a 3. lány elmegy.:-(

Aztán egy 3 nyilas lefelén utolér Hédi barátnője, Lisi, lelassít, s néz ki vagyok.:-) Mondom "hello", én nem vagyok ellenfél.:-)))

Jót mosolygok, megint jön egy éles jobbos és mászás..de jó.:-)

Aztán még látom a 3. lányt egy hosszú, köves, kacskaringós felfelén, ahol ismét besüt a napocska, én meg lekókadok.:-(

Mászunk még kacskaringós erdei utakat, egyre feljebb és feljebb. Szép a kilátás!

Furcsállom, hogy a kilométer órám már 21 km-t mutat, de még 800 m-en vagyunk...hogy fogunk lemenni 400 m-re?:-D

Aztán jöttek a 3 nyilas lefelék, sziklákkal, porhanyós földdel, csúszott rendesen.

Volt, hogy nem kockáztattam inkább, majd más külsővel bevállalom.

Beton, nagytányér és lefelé. Még egy utolsó be balra a csúszós fűre, oké megyek, aztán 3 nyilas lefelé, huh, "big" letörés, csúszok, jönnek hátulról félreállok.

Beton felfelé élesen jobbra, majd balos, hegyi befutó felfelé.

Bent vagyok a célban!!!:-D

Tomit látom, gurulok hozzá, sikerült!:-D

Nagyon boldog vagyok!

Azt sem veszem észre, hogy a bácsi utánam szalad, hogy levágja a chip-et!:-)))

Szint időn belül beértem a megállás ellenére, s így lettem 4. helyezett.:-)

Tapasztalatok:

• Fontos a megfelelő ruházat megválasztása! Megtanultam.:-(
• Nehéz pálya volt, hirtelen lejtőkkel, emelkedőkkel, amilyet itthon nem találni, ráadásul nagy mélységek, magasságok, szintek vannak. Itt lehet fejlődni!
• Sajnos nem sikerült 12-es átlagot menni, csak 10-eset, de ez most így alakult. Kezdő vagyok.:-)
• Bevállaltam sok lefelét, amit eddig nem mertem volna, s nagyon élveztem!:-)
• Egyszer sem estem!:-)
• Ahol leszálltam, ott nem kellett volna. Tapasztalatlan vagyok. Majd megtanulom ezt is.:-)
• A legjobb edzés a versenyzés!:-) Valóban, verseny helyzetben minden máshogy reagál a szervezetemben. Ezzel egy edzés sem ér fel!

Nagyon sok élménnyel gazdagodtam, mindenkinek ajánlom! Kezdőként, sok lehetőség van a tanulásra, erősödésre! Gyönyörű a táj, tényleg kihívás a pálya! A nevezési csomagban rengeteg ajándékot kaptunk, a kaja jegyért hatalmas mennyiségű étel járt.

A szervezés, ellátás 10-ből 10-es volt!

Remélem sokan kedvet kaptok az induláshoz, s jövőre ugyanitt találkozunk!:-)

Üdv!:-D

Monti