2010. június 8., kedd

Top Six 2. Schladming

Szombat reggel napsütésre ébredtem Schladming gyönyörű kis városkájában, ami szokatlan volt, mert itthon már hetek óta minden nap esett az eső.
Végre itt a nyár!
Bőséges reggeli után már azon gondolkodtam, melyik nadrágomat fogom felvenni, mert a múltkori thermos történetet el akartam kerülni.:-)

Jó lesz a nyári háromnegyedes, aláöltözet és mez, minden bepakolva és indulás. Legurultunk a rajthoz, ahol már 5 blokk került kialakításra a kategóriák számára. Jóval nagyobb volt a létszám, mivel az AlpenTour a Top Six második fordulójával együtt került megrendezésre.

Táv: 21,5 km
Szint: 550 m

Tomitól elbúcsúzva beálltam az 5. blokkba.
15 perccel 10 után indult a small kategória.

Terepjáróval vezettek fel minket 3 km-en keresztül, minden autóst lesípolt a horvát UCI bíró, s szabad volt az út.:-)
Amikor elfogyott a beton út, akkor intett egyet balra, síp, éles rajt. Egy mező szélén, rézsűn kezdtük el a terep részt hódítani, ahol egy szűk ösvény vezetett tovább.

Aztán jöttek a hirtelen fel és le, kis singletrail részek, nagyon élvezetes volt.:-)
Következett aszfalt, majd ismét bent voltunk az erdőben.

Sajnos 3 hete beteg vagyok, gyógyszert nem írt fel az orvos, s hőemelkedéssel dolgoztam. Elmaradtak az edzéseim, ezért nem vártam magamtól csodát. Amikor próbáltam nyomni, akkor jött a homlokomban a fejfájás, lüktetés és az orr dugulás.

Terhelés nem ment, lassultam, lemaradtam és kezdtem elkedvetlenedni. De annak ellenére mennyire rosszul éreztem magam, nem akartam feladni, mert nem azért jöttem és csodálatos a táj, jó a pálya.
Így maradt a túra tempó, s a gyakorlás. Felfeléken mindenhol felmentem, volt patak átkelés és sodrós schlotteres, fenyvesben egy szűk gyalogút sok gyökérrel és omlós talajjal.
Majd jött egy hosszú felfelé kacskaringózó dózer út és nagyon durva lefelé, amit azért még nem nekem találtak ki, szaladtam, hogy ne akadályozzak másokat. Még gyalog is durva volt.
Beért a médium kategória eleje, s őket néztem, hogy csinálják, s drukkoltam nekik a meredek részen, majd csorogtam utánuk lefelé a tehén legelő szélén, ahol kicsit sáros volt még, de szerencsére nem az a ragacs fajta. Simán tekerhetőnek bizonyult.
Itt találtam egy Audi kulcsot a pályán, amit gondoltam elviszek a célba, hátha örül neki még valaki.:-)

Betonon lecsorogtam és tereltek, erre-arra alagúton, hidakon, átkelőkön át, majd egy schotteres biciklis út következett, itt még megnyomtam a végét. Visszaértünk Schladming városába, ahol cikáztunk egy kicsit és egy-két rövid, combos emelkedőn is átlendültünk, s végül az UCI bíró beterelt a kordonok közé.
Huh, itt vagyok a célban, kiabáltak, gratuláltak, s ismét hallottam a bemondótól a "Bringá-bándá" kiejtését.:-)))
Tapsoltak, majd levágta a segítő lány a chip-emet. Köhögtem még egy kicsit, majd egy férfi beszélgetni kezdett velem. Kérdezte, milyen volt, érdeklődött.
5. helyen értem célba.
Tomi megérkezett, sajnos neki sem volt eseménytelen a verseny az első emelkedőn letörött váltó miatt közép tányéron ment végig.:-(
Finom tészta party várt minket a verseny után.:-)
Tapasztalatok:
  • Gyönyörű volt a táj, élmény itt versenyezni! A Dachstein ormai őrködnek a vidék felett.:-)
  • Átlag sebességem a betegség miatt 12 km/óra, de ez nem tarthat örökké!:-)
  • Felfelé semmilyen leszállás nem volt, csak egyetlen technikás szakasz volt az erdei ösvényen, amire nem volt megfelelő a külsőm.
  • Ami furcsa volt, hogy nem volt 1 frissítő pont sem a rövid távon. Igaz mindent megkaptunk a startcsomagban: kulacs, High5 zselé, sport tusfürdő, izom lazító gél, óvszer (!), póló, pasta party jegy, térkép, katalógusok szintrajzokkal, leírásokkal...más nem is hiányzott.:-)
Szintén mindenkinek ajánlom, csúcs szuper környezetben, itt igazán el lehet lazulni és rengeteg élmény szerezhető! Ez a bringás Paradicsom, rengeteg választható útvonallal.:-)
Sok mosolygós bringással találkoztunk, szebbnél szebb bringákkal.
Egyszer próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!:-D

Üdv!

Monti